Önbecsülés - avagy megérdemlek én ennyi törődést?

A 2. részben megfogalmazott gondolatok talán egyszerűnek tűnhetnek, de sokan már ott elakadnak, hogy nincs önbecsülésük, nem tartják magukat olyan értékesnek és fontosnak, hogy ennyit törődjenek a lelkükkel. Sőt, egyeseknél még valamiféle önbüntetés is a nemtörődömség - "én csak ennyit érdemlek". A szálak általában a gyermekkorba vezetnek. Önbecsülésünket a szüleink alapozzák meg, kb 10 éves korunkig nincs képünk magunkról, énképünk a szüleink által visszatükrözöttekből alakul ki. Ha rossz, szeretetlen, figyelmetlen volt ez a tükör, nem kaptunk elfogadást, érzelmi biztonságot, feltétel nélküli szeretetet (és milyen sokan nem kaptak!)torz lesz az énképünk alapja és nagyon kicsi lesz az önbecsülésünk. Emiatt, de más életesemények miatt is, amelyek miatt esetleg magunkat vádoljuk, kialakulhatnak pl. autoimmun betegségek. Ezeknél a betegségeknél a szervezet önmaga ellen fordul, ezt nem kell sokat magyarázni. Sokan pedig "áldozatok", "mártírok" lesznek önmaguk teljes feladásával, ami megint csak daganatos betegségek háttere lehet.

Érdemes felgöngyölíteni a szálakat, elgondolkodni a gyerekkorunkon, töprengeni a fent leírtakon, akár segítséget is igénybe véve, dolgozni azon, hogy egészséges énképünk legyen és önbecsülésünk. Ha ez sikerül, már rengeteget tettünk az egészségünkért.